Rába Sárkányhajó Club

U18 Évösszefoglaló

Rába U18

Az idei év eléggé nehézkesre sikerült. Ha valaki azt mondja nekem 1 évvel ezelőtt, hogy jövő decemberben lezárások lesznek, maszkot kell hordani mindenhova, nem lehet sportolni, csak egyedül az emberektől messze, akkor valószínűleg szemközt nevettem volna.Kis csapatunkban is elkezdődött az újév, csak úgy, mint mindenki másnak. Javában folytak a téli edzések, erőnléti edzések, futóedzések, és persze a jó kis tanmedencés edzések. Készültünk a válogatóra, amin ha túljutunk, lehetőségünk lett volna a 2020-as Európa Bajnokságon képviselni Magyarországot. Mint mindannyian, mi is hallottunk már január-február környékén erről a bizonyos koronavírus nevű pandémiáról, ami Kínában kitört, ám akkor még nem gondoltuk volna, hogy globális méretű járvány lesz belőle.Február 1-jén részt vettünk a százhalombattai medencés versenyen, ahol U18-as csapatunk is elindult, persze csak tapasztalatszerzés céljából. Március első hétvégéjén voltunk a 3. Téli Túlélő Táborunkban, ahol rendkívül jól éreztük magunkat. A Gerecse hegységbe vezetett utunk, ahol a Serédi-kastélyban szálltunk meg. Az első napon, pénteken érkezés után megbeszéltük a másnapi túra részleteit, vacsoráztunk, és nyugovóra tértünk. Az U18-nak saját kis lakosztálya volt, ahol egy relatív kis helyre több mint 10-en vackoltuk be magunkat, egymás hegyén-hátán. Elég vicces volt, mert az ablakunk helyén igazából nem is ablak, hanem szigetelőfólia volt, és estére nagyon lehűlt a levegő. Másnap reggel kelés után gyors reggelizés, bepakoltuk a motyónkat, és nekivágtunk a hosszú túrának. Két csapat volt, akik egymással versenyeztek. A túra alatt jókat beszélgettünk társainkkal, indokolatlan dolgokat kerestünk, és ha valami érdekeset találtunk, azt lefotóztuk. Szép helyeken jártunk. Mikor visszaértünk, szakácsaink finom étellel vártak minket, és mivel szinte mindenki hulla fáradt volt, evés után csak arra volt energiánk, hogy felmenjünk hálókörleteinkbe, a nap hátralévő részét, pihenéssel, zenehallgatással, beszélgetéssel, társasozással töltöttük A 3. nap egy kistúraverseny volt, ami bár jóval rövidebb volt, mint az előzőnapi, ám hasonlóan szép helyre mentünk. Hazaértünk után összepakoltunk, bevártunk mindenkit, lepakoltunk a kocsikhoz, és hazaindultunk, utána pedig mindenki jó nagyot aludt a meleg ágyában.A következő héten bejelentették, hogy a koronavírus elérte Európát, és mindenki nagyon vigyázzon magára, maradjon otthon. Azért március 14-én még vízre raktuk a hajóinkat, és berendeztük újra szeretett második otthonunkat, a csónakházat. Eleinte még volt egy-két edzés, de aztán betiltották az edzéseket is, nem lehetett sehova sem menni. Az edzőnk kiírt otthonra edzéstervet, mely főként fekvőtámaszozásból, tolódzkodásból, lábemelésből állt, meg persze a futás. Ebből még versenyünk is volt, hogy aki a legtöbbet fejlődik egy adott idő alatt, az majd kap valami meglepetést. Így teltek napjaink, legfőképp unalmasan, egyhangúan, mindenkit megviselt ez az egész. Odalett az egész év, egy csomó verseny, még annál is több program maradt el.Május 5-én végre újra elkezdődhettek az edzések. Mindenki nagyon örült ennek, viszont csapatunkból csak kisebb létszámban jelentek meg a sportolók, érthető okokból. Gőzerővel folytak az edzések, igyekeztünk mindent beleadni. Hatalmas élmény volt ismét hajóban ülni, és evezni. Sor került hosszútávú evezésünkre is, amit a szabadidősökkel együtt ejtettünk meg. A MSSz (Magyar Sárkányhajó Szövetség) bejelentette, hogy megtartják Fadd-Domborin az Országos Bajnokságot, és egy 6 hetes igen kemény felkészülés vette kezdetét. Mindeközben újra felütötte a fejét a koronavírus, de mi nem adtuk fel, úgy gondolkodtunk, hogy csináljuk, nyomjuk, maximum lefújják, és szomorkodunk egy sort, hogy akkor minek volt ez az egész hűhó. Szeptember 18-20-án megrendezték az OB-t, ahol ugyan nem volt komoly felhozatal csapatok szempontjából, mert sokan nem jöttek el a járvány miatt, de azért így is több volt, mint a semmi. Idén nem sátraztunk a rossz időjárás miatt, hanem apartmanokban szálltunk meg.Az OB után a következő, és egyben utolsó versenyünk a Győri Sárkányhajó Fesztivál volt, ahol megint csak jól éreztük magunkat. Voltak csapattársaink, akiknek ez volt az utolsó U18-as versenyünk, mert kiöregedtek. Az edzéseket folytattuk a hideg időjárás ellenében is, viszont november 11-étől megint elrendelték az online oktatást, amit az követett, hogy az edzések ismételten bezártak. Nem tudunk ugyanúgy edzeni, mint tavaly, nem kapunk konditermet, hogy edzhessünk, tanmedencét se kapunk, pedig talán ez még fontosabb lenne, mint a kondizás. Viszont az edzőnk kitalálta, hogy legyen heti 1 kontaktos edzés, és akkor a lehetőségekhez képest kihozzuk a maximumot az erőnléti edzésekből is, de mégis látjuk egymást a csapattársainkkal.Nem feltétlen így képzeltük el az évet, sőt mi több, senki sem. De úgy gondolom, hogy kihoztuk a maximumot ebből az évből is. A versenyeken amiken részt vettünk, eredményesek voltak, jó helyezéseket értünk el, de ezt helyén kell kezelni, ugyanis idén nem voltak olyan komoly létszámban az ellenfelek, mint tavaly. Egyelőre kicsi az esély arra, hogy 2021-ben normális kerékvágásba térhessen vissza az életünk. Nehéz lesz jó versenynaptárt összehozni, értelmes versenyekkel. De én bízom benne, hogy javulni fog a helyzet, még akkor is, ha ennek az ellenkezőjét állítják./Sebestyén Marcell U18/#rabadragon #u18 #juniorA